Egy nő

Esterházy Péter: Egy nő (részlet)

417528_3336347935295_1574946299_n

“Egy nő (26)

Van egy nő. Szeret, nagyon szeret. Van, hogy elhagy. Időnként, elvétve, olykor, némelykor, néhanapján, koronként, nagy néha, hébe-hóba, egyszer-másszor, hellyel-közzel, olykor-olykor, imitt-amott. Eltűnik. Eltűnik, mint a kámfor. Mint Kossuth a ködben. Szürke szamár. Tündelevény. Petőfi a rozsban. Kézen-közön. Fölszívódik. Fölszívódik, mint a vakbélműtét. Elillan. Elillan, mint fing a gatyában. Nyoma veszik. Világgá megy, mint a tót asszony pulykája. Illa berek, nádak, erek! Elnyeli a föld. Elszalad, mint a gyórói gombóc Cirákra, nem, ez túlzás. Szem elől vész. Elszáll, akár a harmat. Hűlt helye van. Híre-hamva sincs. Köd előtte, köd utána. Elmúlik, mint a nicki ember szűre. Elmarad, mint a Noé hollója. Lába kél. Bottal üthetem a nyomát.

Nem szól, nem beszél, nem magyaráz, megy, jön. Elmegy, visszajön. Lassan jövök rá, hogy elment. Hogy el van menve. Jó ideig okkal föltételezem, hogy a mindennapok ragadták el, bevásárol, moziban van, vagy az anyja. Amikor megtalálom az elsőt, már nem lehet kétségem. Nem indulok rögvest a következő keresésére. Hagyok időt magamnak, van is most belőle elég. Forgatom, nézegetem, színezem a mondatokat. Emlékezem és fantáziálok. Olyan világot szeretnék, ahol többet mernének az emberek. A férfiak. Te. Soha nem vallottál letérdelve szerelmet. („egy magánkihallgatás egy üres szobában, ahol a férfiú hirtelen letérdepel a dáma elé, és megigazítván annak harisnyakötőit, érzelmeiről is nyilatkozik…”) Nem magázol. De jól kárpótolsz, nem is rád gondolok. Én se gondolok rá, nem érdekel, most hol jár. Férfikabátokban kell flangálnom!!! A felkiáltójelek átszakították a papírt. Nincs bennem féltékenység. Azt jelentené ez, hogy nem szeretek eléggé? Szívesen rejt a régi, kidobásra váró újságok közé. Ott a kutya sem keresi. Könyvbe, párnacihába, válltömés mögé, találtam már a mosogatógépben is, a teli (!) szemetesvödörben, a kertben, a lekaszált, egyben felejtett, trágyásodásnak induló fűhalom alatt, a kutyaólban, a saját ingzsebemben. Bízik bennem, érzem, bízik bennem, hogy minden elrejtett, bombaként elrejtett szerelmes levelét megtalálom. És valóban. Higgadt, avagy késleltetett robbantású. Szenvedélyes, lelki vonal, testi vonal. Szókimondó és szemérmes. Ordenáréfelár, ahogy a kuncsaft parancsolja. Bosszú. Álnok. Hazug. Vagy kedves. Hízelgős. Őszinte. Azon meghökkentem, amikor azt kérdezte, hogy ugye olyan, mintha el sem ment volna. Jól megvoltál itt a levelekkel, nemde, édesem? Az a szívszorongató kutakodás, ugye? A kis igazságtalanságok a levelekben, melyeket meg sem lehet azonnal válaszolni, ugye? Ezen megüt58köztem. De nem tudok mit tenni, nem tudok változtatni semmin. Ha sokáig elvan, edzést tartok, a leglehetetlenebb helyekre dugdosom a szerelmes leveleket, és időre kell megtalálnom őket. Ne félj, édesem. “



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *